Édes Kísértések – 3. hét A gőz mögött

A gőz mögött

Éva nem szokott ilyen hirtelen döntéseket hozni. Ő az a típus volt, aki háromszor ellenőrzi a szállásfoglalást, összehasonlítja az árakat, és még a wellnessköntöst is előre becsomagolja. De ez a hét más volt.

Már régóta mocorgott benne valami. Vagy valaki.

Bence – a régóta ismerős, mégis újra és újra meglepő férfi – hónapok óta kerülgette őt egy baráti társaságban. Kézfogások, félmondatok, egy-egy elidőző tekintet. Soha nem lépték át azt a bizonyos határt. De mindketten tudták, hogy eljön az a hétvége.

És el is jött.

A wellness szálloda tágas, illatos szobája halkan záródott mögöttük. A csomagokat ledobták, de egyikük sem bontotta ki. A víz illata, a csend és a tudat, hogy most végre ketten vannak, már elég volt ahhoz, hogy Éva bőre bizseregni kezdjen.

– Előbb a szauna, vagy előbb te? – kérdezte Bence félmosollyal, miközben közelebb lépett.

Éva nem válaszolt. Csak lehúzta a válláról a köntöst, és hagyta, hogy az a padlóra hulljon. Alatta semmi.

Bence lélegzete elakadt. Szinte áhítattal nézte, mintha valami tiltott műalkotás állna előtte. A következő mozdulattal ő is leoldotta magáról a ruhát, és Éva testét karjaiba zárta.

A szauna meleg volt – de nem melegebb, mint a testük, amikor a fa padra telepedtek. A verejték nem csak a hő, hanem a feszültség miatt is gyöngyözött a bőrükön. Bence ujjai végigcsúsztak Éva hátán, le a csípjén át egészen a combja belső részéig, mintha tanulmányozná a térképet, amin már rég eltévedt.

A nő szeme lecsukódott, amikor ajkak érintették a kulcscsontját. A forró levegőben minden hang erőteljesebbnek tűnt – a sóhajok, a nyögések, a vágy remegése. Bence nyelve körözni kezdett Éva mellbimbóján, majd lassan a hasához kúszott, miközben kezei finoman szétfeszítették a combját.

Éva teste felforrósodott, de nem a gőztől. A nyelve alatt lüktetett, és mikor Bence lassan, érzékien kóstolni kezdte, egy halk káromkodás szökött ki a száján.

A pad alatt remegtek az ujjai, a haját hátravetette, miközben a férfi addig játszott vele, míg a szauna csendjét el nem nyomta Éva elszabaduló, szaggatott gyönyöre.

De nem itt volt vége.

Ez csak a kezdete volt annak, amit eddig csak elképzeltek.

A szobába visszatérve Éva még mindig szinte remegett, miközben Bence az ágy szélére ült, és maga mellé húzta.

– Most te jössz – suttogta a fülébe.

Éva nem habozott. Letérdelt elé, és ajkaival végigcsókolta a combját, lassan haladva felfelé, miközben egyik keze finoman, mégis határozottan simította végig Bence férfiasságát. A férfi halkan felnyögött, és hátrahajtotta a fejét, mikor Éva végre megízlelte őt.

A tempó lassú volt, érzéki. Mintha minden mozdulattal visszaadná azt az élvezetet, amit korábban kapott. És amikor Bence már alig bírta visszatartani, Éva csak mosolyogva a fülébe súgta:

– Még nem engedlek el…

Ezúttaál ő irányított – fölé térdelt, megemelte a csípjét, és lassan ráereszkedett, míg el nem nyelte teljesen.

Testük összeolvadt, ritmusuk gyorsult, zihálásuk egyre hangosabbá vált. A selyem ágynemű alatt minden mozdulat egy újabb hullám volt, míg végül egyszerre, egyetlen remegéssel érték el a tetőpontot.

A nap már rég lebukott az ablak előtt.

De ők csak egymást nézték. Meztelenül, ragyogva, végre felszabadultan.

– Ugye, jövő héten is van még valami meglepetés? – kérdezte Éva, miközben Bence nyakába csókolt.

– Azt hiszem, most már csak a fantáziánk szab határt.

Folytatjuk jövő héten...

És te? Megmártóznál a vágyban, ha senki nem figyel?